A remény kapujában

 

     A remény, hogy létezel,

     éberen tart minket.

     Léted a semmi ködéből

     világít felénk.

     Mi száz éjszakán át

     készültünk hozzád,

     mert azt akartuk,

     hogy oltalmazz bennünket.

 

     Régi időkből talán már 

     senki sem várja a dalt 

     onnan, hol éjszaka jár.

     S én kilépve a múltból,

     a sötétség ködéből,

     várlak, hogy vezess,

     utat mutass, éltess,

     ó Psarades, földi hazám.

 

     Hol köveid között

     kecskék tapossák 

     a hegyre az ösvényt,

     és a Prespa kék vize fölött

     halászok remélik

     a könnyű fogást.

 

     Hol makedón, görög,

     és albán ifjak

     tekintete néz felhőidbe,

     szelet, szerencsét,

     biztos átkelést vár

     és jó reményt.

 

     Itt járt egykor

     a lágyszívű Afrodité.

     Katonák hajába

     itt fonta kézzel

     a győzelmi babért.

     És itt járt egykor

     a nagy Phillippos.

     Ezüstös pajzsán

     nap fénye csillant,

     míg harcra buzdított

     szava bennünket,

     Makedónok.

 

Oldal: A remény kapujában
"A felhők felett" - Holczman József oldala - © 2008 - 2025 - holczmanjozsef.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat