Villon már elindult
Párizst már végre elhagyom
A hamis és céda koloncot
Indulok végtelen utamon
Álljatok félre bolondok
Vezesd az út megfagyott sarába
Elárvult bot fáradt testemet
Hadd menjek a semmi otthonába
Kitagad az ég is már engemet
Egymagamban az utamon járok
Nincsen ki említse nevemet
Jót és rosszat én már nem kívánok
Nem fontos ki gyűlöl s ki szeret
Elindulok az úton én az árva
A Jóisten fogja csak kezemet
A végtelen köd rám terülő fátyla
Borítja be vézna testemet
Egymagamban a semmiben járok
Nem fontos ki gyűlöl ki szeret
Jót és rosszat senkinek kívánok
Kitagad az ég is már engemet
Ajánlás
Nem tudom hol ér majd a reggel
És nem tudom mikor ébredek fel
S ha elfeledik majd a nevemet
Nem fontos ki gyűlöl ki szeret