Élni-élni kell
valami tépett repülés kellene
hogy elhiggyétek
ez a mi arcunk
valami
válasz nélküli ébredés
hogy ne szűnjön múlni a kétkedés
valami örökös egyke-dadogás
arcunkat maró tarka-láz
mely szánni sem tud már
őrizni sem
soha többé védeni
sem menteni
a mi arcunk
a kérdés
élni
élni kell
népek közé dobva
százszor meggyalázva
temetetlen holtra tiportan
hetven év után
egy másik Trianonban
búvó nemzeti gyászban
az öntudatlanság mocsarában
hol a kérdések mindig elhalkulnak
élni-élni kell
vasak közé hajlítottan
egyszer