Mint aki fél
Mint aki fél valamitől
Amit még nem is látott
Takarod szemeid elől
A rég fagyott világot
Mikor közelebb érsz
A fényhez reggelente
Ne feledd el hogy ma is
Eljön majd az este
Hiába állsz még szorongva
Közel a színpadhoz
Reményt a szívedben keress
Haragot ne ott hordozz
(A vers rövid értelmezése:
Ez a vers az egzisztenciális szorongás természetét vizsgálja: a félelem forrása nem a külvilágban, hanem a lelkünkben rejtőzik. A lírai én arra figyelmeztet, hogy a létezés (a fény) és az elmúlás (az este) állandó ciklusában élünk, és hiába takarjuk el szemünket, a valóság elől nem menekülhetünk. A megoldás a szívben keresendő belső remény megtalálása, nem pedig a külvilágra kivetített harag.)