Letűnt világok hírnöke
Arany képünk már megkopott
hűségünk is már megfogyott
látok a fekete ég alatt
egy letaszított csillagot
Maradék fényét szórja rám
a visszakacsintó napsugár
létünk körbezárt szélein
mindenhol átfolyt már
a sár
Ha nem bírom
mindegyik világot
tartani
mert rám szórt
a sötét éj
mámoros virágport
Akkor is tudom
hogy foszlik a sötét
és akkor is tudom
ki hozta utamba
letűnt világok hírnökét