Csak egy fa

 

      állj szilárdan

      hogyha tépnek

      bujdosóknak menedéknek

      fű kizöldül

      ember hajlik

      csak egy madár

      szava hallik

      csak egy madár

      bont még szárnyat

      nekiröpül a világnak

      hosszú a tél

      elmegy innen

      hideg esővel

      ver isten

      farkas ordít

      mező alján

      dermedt jégbe

      borul a táj

      szélvihart hoz

      messzi felhő

      régen kifagyott

      az erdő

      csak egy fa áll

      Mozdulatlan

 

A vers értelmezése:

Ez a versem a kitartásról szól. Arról, hogyan maradunk talpon akkor is, amikor körülöttünk minden bizonytalan, hideg és zord. A tél, a szél és a jég képei a nehéz időszakokat jelképezik, a fa pedig azt az embert, aki nem adja fel. Remélem, segítséget és bátorítást ad azoknak, akik most éppen „télben állnak”.

A vers egy erős, mégis törékeny világot idéz meg, ahol a tél, a fagy, a szél és a magányos táj képei között a kitartás és a belső szilárdság üzenete szól. A pusztulás és dermedt csend hátterében egy-egy élő jel – a madár, a zöldülő fű, a mozdulatlan fa – a remény, az újrakezdés és az emberi helytállás jelképeivé válnak. A líra egyszerre szomorú és felemelő: megmutatja a világ keménységét, de felkínálja azt a belső kapaszkodót is, hogy lehet állni szilárdan akkor is, amikor „hosszú a tél”.

Amikor a világ kifordul a sarkaiból, és mindenki más vagy meghajlik a szélben, vagy elmenekül a fagy elől, egyetlen dolog mentheti meg az embert: a belső szilárdság. Ez a vers egyfajta erkölcsi iránytű: azt tanítja, hogy néha a legnagyobb tett nem a harc vagy a futás, hanem az, hogy megőrizzük a tartásunkat akkor is, ha körülöttünk már minden megfagyott.

 

Oldal: Csak egy fa
"A felhők felett" - Holczman József oldala - © 2008 - 2026 - holczmanjozsef.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat