Ha oda raktátok...
(ünnep előtt, bárhová,
avagy egy szobor talapzatára)
ha oda raktátok
csak nézzétek
milyen magasan
virít a semmi
amit alkottatok
a saját képetek
tehetségetek alapján
ünnepeljétek őt
járjatok körtáncot
neki szaporán
tapsoljátok és
szórjatok szirmokat
fényesre nyalt
lábai elé
hát rajta
rajta mind
élvezzétek ki
az öncsalást
a természet úgyis
megvet benneteket
mert gyökér nélkül éltek
a semmiben ringatózva
örök kétség
és félelem között
arc nélkül
agy nélkül
örök senkiként