Üzenet, még élőkhöz
(Kubik György emlékére)
az élet foszlik
mint az álom
elfolyt
a maradék időm is
létem végleg
a szélbe zárom
lelkem átlép
a semmi határon
ameddig itt
a Földön éltem
mindig az igazat
szépet reméltem
tiszta hitembe zártam
a jót
gazdagon
így szórtam felétek
szívemben termő
minden kincsem
mosolyom
úgy szállt reátok
mint múlt tavaszokban
kibomló könnyű
lágy virágok
elfolyt
a maradék időm is
átadom testem
a tiszta földnek
s ha képem
és emlékem
majd megidéznek
ne sírj soha
csak egy percig nézzed
s add tovább egykor
gyermekednek
hogy ki voltam
meddig
és mit akartam
milyen erő volt
birodalmam
te aki még
tiszta szívvel érzed
hogyan száguld
és tombol körülöttünk
a mindent betöltő
örök ízű élet