A felhők felett
A felhők felett
az Isten
kitárta szárnyait
hogy adjon valamit
a megfagyott világnak
Felhők alatt
az ember
unja már vágyait
megtérni sem akar
mert szolga kedve támadt
A tétova fény néha még
beborítja a világot
de nem hatolhat át
megfagyott szíveken
Egyszer és majd talán
és talán valamikor
ennél többet már
sosem mondhatunk
mert hiába minden
felhők feletti kitárulkozás
a felhők alatt élők
nem érzékelik a fényt