Megbénít az önsajnálat
Megbénít
az önsajnálat
Éjjel kutyákkal
álmodom
Tűz zabálta fel
a vetést
Szürke füstben álló
emberek
Arcában láttam
a rettegést
Az őszinteség és
az alázat
A kevés
ami megmaradt még
A mardosó tűzben
oda lett
Éljenezzétek
a megvetést
És hangosan
nevessetek