Látomás, minden látomás
Görög arcodat
feloldja az este
mit a patak cseppjei
lesbe
font karokkal
visznek szét
a kóbor
habokkal
mikor leoldod
lágy csípődről
a hófehér ruhát
hogy kibonthasd
játszi börtönéből
melleid
pára vonalát
minden te vagy
és minden
varázsol
s a vágyakkal telt
éjszakából
hámozom ki
pirosló arcodat