Merengés papír felett
gépbe fűzött
papír gerincemen
át itatódnak
származásod betű jelei
felkiáltok
milyen egyszerű vagy
metszett ólom
metszett anyag
az örök elhívatásból
köveken lépek
hasztalan figyelem
hogyan szárad fel
lépteid tűnő nyoma
a szélben talán
veled fésülködöm
megmártózunk
az ezernyi talányban
hogy kibomolhass
és mindig elmerülj
ki vagy te
és meddig
fut szét szádon
a kétkedő nevetés
jel volnál
vagy több is
hús a húsomban
vér a véremben
általam
kérdéseink által
és csak az önmagát ismétlő
zajos hármasság
metszett ugyanolyanná
mint tükörképem vonalai
a fényben
halkan a szó
mozdulva indul
kié a nevetés
kié a könny
ki fogja fel mind a kettőt