Új világ felé
A réten össze-vissza virágok
Össze-vissza rendben állnak
A házak is rend nélkül sorakoznak
Elfogyott a türelem szívünkből
Mint a lelkesedés az ünnep után
Messziről jött utánunk a csend
Valaki mozgatja néma karjait
Láthatatlan erejű a félelem
Megfoghatatlan a remény
Talán elmegyünk végre a tóhoz
Az út végén ha majd véget ér
A védhetetlen önzés
Talán ott lesznek azok is
Akik tagadták a tó létezését
Sötétbe borul a csend
Ha kéz a kézben járunk
Fordulhatsz mégis felém
Vagy ne nézz vissza sehonnét