Virágok hóban, esőben
virágok hóban esőben
lángvirágok
pirosak kékek
mindenféle szigorú
szidalom-szépek
madarak szállnak
lengő esti szélben
arany madarak
lengő fecskék
és harsány cinegék
piros virágok
és feslett rózsaízek
ó mennyi virágzás
mennyi fény
mennyi megkezdett
tépett repülés
mennyi tétova csend
halkuló szárnyuk nyomán
ó az ízeik
az ízeik
élnek még emlékeinkben
lebegésük a létben
a megtalálás órái után
kéjeink után
e bezárt gyűrű között
világom fölött
nagy madarak szállnak
villogó esti fényben
a csöndben
a vérben
így lesz tépett
az esti kérdés
hogy miért élsz
hogy miért élsz
nézem
a repülés erezetét
pihe hó hull
arcunk pirosára