Vers tékozló apákról
Szívedben már
összegyűltek a ráncok
az évek során,
s a bőven osztott
hamis tanácsok
beértek talán.
Nincs mindig újrakezdés.
A gyermekekből is
felnőtt emberek lettek.
Nincs több vezeklő
megbocsájtás,
csak ismert üresség
tölti be hiányod.
A használt igazságok
nem védenek semmitől.
Ha volna még újrakezdés,
azt is szemétbe dobnád.
A szobor,
mit magadnak emeltél,
ledől majd így is, úgy is.
Nem marad más helyén,
csak megszokott üresség.