Vers tékozló apákról
Szívedben már
összegyűltek a ráncok
az évek során
s a bőven osztott
hamis tanácsok
beértek talán
Nincs mindig újrakezdés
a gyermekekből is
felnőtt emberek lettek
nincs több vezeklő
megbocsájtás
csak ismert üresség
tölti be hiányod
A használt igazságok
nem védenek semmitől
ha volna még újrakezdés
azt is szemétbe dobnád
A szobor
mit magadnak emeltél
ledől majd így is úgy is
nem marad más helyén
csak megszokott üresség