Arcod még világít
Ha megszűni
a fény
arcod világítja át
a csendet
s én évmilliók
távolából
melegszem sugaránál
hiszen szebb vagy
a csendnél
és szebb
az első almafánál.
Sikoly vagy
a tilalom kertjében
ahol találkoztunk.
Véges az idő
és a végtelen is
mert mindegyikben
felém közelítesz.
A ködben
lépcsők feljáróiban
szidalmak tengerében
fürdő
egyetlen emberi arc.