A bánatcsőrű madár
A pillanat
Bánatcsőrű madár
Felröppen
És újra haza talál
Elfogy néha
Ha jön a téli nap
A szívhez dalol
A szívhez tapad
De újra felröppen
Ha a dalom
Megszólal majd
Egy újabb hajnalon
________________
Ajánlás:
Ez a vers egy törékeny pillanatot ragad meg: amikor a bánat megérkezik, megpihen a szívnél, majd lassan továbbindul. A „bánatcsőrű madár” emlékeztet arra, hogy az érzések jönnek és mennek.
A „szép dal” itt a belső hangot jelenti — azt, ami képes újra mozgásba hozni az életet, és hajnal felé fordítani a pillanatot. Olvasd csendben, ráérősen: ez a szöveg nem siet, és nem sürget. Csak ott marad veled egy kicsit. Rövid szavakkal, felsorolásokkal, parancsokkal és ellentmondásokkal mutatja meg, milyen sokféle irányba húz az élet: emlékezni és felejteni, szeretni és szembemenni, menni és megpihenni.
Olvasd úgy, mint egy belső listát — vágyakról, döntésekről, kockázatokról.
Vannak pillanatok, amikor a bánat madara a szívünkhöz tapad, és a hideg téli napokon elfogyni látszik a remény. De ne feledjétek: a szép dal, amit magatokban hordoztok, bármikor képes újra szárnyat adni a léleknek. Ezt a verset azért küldöm, hogy minden hajnalban meghalljátok a saját dalotok erejét.