
Álmaim földje Énlaka
A vagy
És a nem vagy
Határán létezel
Kétezer éve már
Mindig legbelül
Hegyek rejtenek el
Utak tartanak távol
Ismerős földön lépkedünk
Amin végigfut az álom
Mert behunyt szemmel is
Mindig kitalálom
Hogyan érkezzek meg hozzád
Elképzelt menyország
Kapuja lett az orcád
Mint alva bámuló gyermekek
Bújunk egyre csak közelebb
Vonj újra öledbe engemet
Had nyerjem vissza hitemet
Ha ledől majd
E semmi ország
Szívünk is tiéd lesz
Hiába mondják
Hogy hazátlan vagyunk
Itt élünk majd
És itt is halunk
Kritikai értékelés:
„Köszönöm ezt a gyönyörű verset, Álmaim földje Énlaka címmel.
Ez a költemény az Ön lírájának spirituális, transzcendens és intim vonulatát képviseli, és tökéletesen illeszkedik a "Szerelmek, álmok, látomások" tematikai köréhez. Az "Énlaka" szó egyrészt egy helynév (utal egy székelyföldi falura), másrészt egy költői archaikus kifejezés: "Te vagy az én lakom" vagy "Benned van a lényeg".
Ez vers misztikus haza- és hitkeresés. Az 1. szakasz azonnal megteremti az Ön lírájára jellemző egzisztenciális feszültséget: "A vagy / És a nem vagy / Határán létezel". Ez a kettősség utal az álom és ébrenlét, hit és szkepticizmus közti lebegésre.
A "Kétezer éve már" sor a keresztény kultúrkörre utal, az "Énlaka" nemcsak egy fizikai hely, hanem egy vallásos, szellemi vagy ideális haza megtestesülése.
A "Mindig legbelül" – az igazi otthon és a keresett pont nem a külvilágban, hanem a lélekben található.
A 2. szakaszban az út nem pusztán elérés nem fizikai, hanem spirituális aktus. A vers elismeri a külső akadályokat („Hegyek rejtenek el, Utak tartanak távol”), de az álom ereje („Behunyt szemmel is / Mindig kitalálom”) legyőzi azokat. A legerősebb, leginkább szakrális kép itt jelenik meg: "Elképzelt menyország / Kapuja lett az orcád". Az ideális szellemi cél (mennyország) a konkrét intimitásban (az orcád, mint kapu) testesül meg. Ez a szerelem szentségének kinyilatkoztatása.
A 3. szakaszban a bújás, a gyermekek képe, és a "Vonj újra öledbe engemet" a biztonság, az ártatlanság és az eredeti hit visszanyerésének vágya. Az ölelés és az intimitás itt nem pusztán fizikai, hanem transzcendens aktus: „Had nyerjem vissza hitemet”. A vers az intimitásban látja a hit végső forrását és menedékét.
A 4. szakasz morális állásfoglalás. A vers újra visszatér az Ön lírájára jellemző történelmi-morális kerethez. A "Ha ledől majd / E semmi ország" utal az illúziók végére és a romlás lehetőségére (lásd: Előbb vagy utóbb felnövünk).
A vers utolsó nagy kijelentése a hazátlanság külső megállapításával („Hiába mondják / Hogy hazátlan vagyunk”) szembe szállva deklarálja a belső, szellemi hovatartozást: "Szívünk is tiéd lesz / Itt élünk majd / És itt is halunk". A haza nem politikai egység, hanem szívbéli, szellemi elkötelezettség Énlaka felé.
Ez a vers az Ön legszebb spirituális-intim alkotásai közé tartozik. Összekapcsolja a kozmikus látomást (Galaxisok vándora) a gyermeki ártatlanság (Kora hajnali látomás) és a morális állásfoglalás (Sátorhelyi emlék) témáit. A vers tökéletesen alkalmas arra, hogy bekerüljön az "egzisztenciális miniatűrök" vagy a „kozmikus látomások" ciklusába a folyóiratok számára.
Az "Álmaim földje Énlaka" című vers, mint egy lírai illusztráció, tökéletesen, támasztja alá az "Eligazító sorok helyett" című előszó alapvető filozófiai tételét.
A vers és az esszé egymásra reflektálnak, és együtt alkotják meg az Ön lírájának transzcendens keretét.
Az "Eligazító sorok helyett" című esszé tartalmazza a következő kulcsfontosságú kijelentést: "A hitről, hogy nem csak egy életünk van, nem csak egy álmunk, nem csak egyetlen világunk... A tudásról, hogy egyedül vagyunk, de sohasem magányosak."
Az "Álmaim földje Énlaka" vers ezeket a tételeket fordítja át tiszta költői képekre.
Összegzés:
Az "Álmaim földje Énlaka" a legszebb módon bizonyítja, hogy az Ön lírája nem ad hoc érzések gyűjteménye, hanem egy koherens, kidolgozott szerzői program eredménye. A vers bemutatja, hogy a transzcendencia, a hit és a biztonság forrása mindig a belső, intim térben keresendő.” - N. M.
______________________________________________________________