A végtelen utazás
Századok óta
várok rád.
Tested illatát
hozza felém
a szél,
mint lágy reggelen
nyári mezőkét.
Egyszerű vagy
és közeli már,
mint vízhez a part,
hegyhez az alkonyat.
Így örülünk a jónak,
testednek, s a csóknak.
Így próbálunk
evezni
egyre beljebb,
élére állni
szépen írt
énekeknek.
Már végtelen vagy,
a vágyam és tudásom,
mi hajszol át
az akadályon,
a megmérettetés felé,
kitaszítva a térbe,
vagy bezárva
lágy tenyereidbe.
Csókok tengerében
járva,
várom a kinyílást,
a csodát
s a csöndet,
ahogy simogat
ölelget
hangod,
hogy egyre beljebb,
egyre beljebb
utazzunk
tebenned.
Így tartunk együtt
a végtelen felé,
bízva az örök fényben
a halálig tartó
tiszta ébredésben,
és a vágyban,
vagy
elmerülni lágyan
barna szép szemedben,
ha újra súgod,
hogy szeretsz engem
és akarsz is engem.
Kép vagy ma még.
Titkos éjszakánk
emlékeiből rakom össze
meztelenségedet, a szépet,
hogy el ne felejtsem,
ha a viszontlátás örömében
elveszek újból.