Amikor Periklészt kerestem

 

      Néma a kő

      ahol meztelen sarud

      a földet taposta

      Néma a kő és néma a táj

      Eltűnt a kékszín égboltról

      a múltat idéző

      muzsikás aranykor

      El a hárfák zenéje

      derű szín nyugalma

      mit magaddal vittél

      hogy semmit se hagyhass

      semmit a jóból

 

      Néma a kő

      s valami lehelet kellene

      Hallani hangját

      nincs is

      vagy el szállt

      s csupán az emlékek

      sugara éltet

 

      Bevésve márványba

      hittel a törvény

      „úgy halt

      mint élt egykor”

 

      Távol a tekintet

      s hallani távol

      harcosok nyugalmát

      Végtelen arccal

      az olajfák alján

      meghalni mennek

      Mind néma tekintet

      arasznyi sorban

      Reszket az hangjuk

      anyai ölben

      míg megemelkedsz

      hogy mélyebbre

      ássunk

      A föld kapujából

      perlek a jellel

      Nevedet mondom

      azt ami rég volt

     

      Néma a kő már

      s én összetaposlak

 

Oldal: Amikor Periklészt kerestem
"A felhők felett" - Holczman József oldala - © 2008 - 2025 - holczmanjozsef.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat