Vers: Álmomban kószált kisfelhő
Értelmezés:
Ez a vers a nosztalgia, az emlékek mulandósága és a lét értelmének keresése témáit érinti.
A vers két, jól elkülöníthető strófára osztható, amelyek a múltbeli emlékek illékonyságát, majd a jelenlegi, emlékezettől megtisztult, de mégis értelmet találó létállapotot ábrázolják.
Első strófa: Az álom és a nyár szimbólumain keresztül beszél a múlt tünékenységéről.
A "kószált kisfelhő" az illékonyság, a gyors változás és a megfoghatatlanság szimbóluma. Az emlékek nem szilárdak, hanem lebegnek, majd eltűnnek. A "nyár" a boldogság, a teljesség és az ártatlanság időszakát jelképezi. Ami elvész, az nem csak az emlék maga, hanem az akkori hitek és remények is.
Az első strófa olyan melankolikus hangulatot teremt, ahol a lírai én felismeri, hogy a múlt idealizált időszaka (a nyár) és az azzal kapcsolatos hitek, emlékek eltűntek, akárcsak a felhők.
Második strófa: Éles váltást mutat be.
Bár az emlékek eltűntek ("Emlékek nélkül / Itt vagyok"), ez a hiány nem végzetes, hanem újfajta szabadságot és célt hoz.
Az emlékezet terhétől megszabadult lírai én már nem a felhőkkel száll, hanem az emberek közösségében, a globális létezés szintjén ("A világ tengelyén") találja meg az élet értelmét.
A vers a lírai én fejlődését mutatja be az elveszett álmok (felhők) és a megtalált, egyetemes érvényű cél (emberszívek, csillagok) között. Rövid terjedelme ellenére erős érzelmi töltetű alkotás, amely a gyász (az emlékek elvesztése) utáni megbékélést és az emberi kapcsolatokban való újjászületést hirdeti.